Gyermekeknek

 

Szelim szultán

Murád vezír

Mehmed a cirkuszi állatszelidítő

 

 

(Szín: balról hatalmas cirkuszi sátor rajta felirat „CIRKUSZ”, háttérben csillagok lógnak. Jobbról egy ketrec, háttérben néhány bokor, felettük szintén néhány csillag lóg.)Bábjátékos: (a függöny mögül halk zene szól) Kedves gyerekek! Ma egy olyan különleges mesét láthattok, amiben egy bizonyos Szelim nevű, szeszélyes szultán igen nehéz helyzetbe hoz egy szegény cirkuszi állatszelidítőt, Mehmedet. De ne izguljatok! Mehmedet sem kell félteni, mert bizony túljár a hatalmas szultán eszén. Így aztán, ez a történet nem csak izgalmakban, de csalafintaságokban is bővelkedik. El is kezdem… nem húzom az időt. Figyeljetek!

Élt valahol a földön, a világ legszebb cirkuszában egy állatszelidítő, aki igen jól tudott bánni a medvékkel. El is terjedt ügyességének a híre hetedhét határon túl. Az emberek szájról-szájra adták, hogy bizony Mehmed cirkuszában a medvék nem csak ugrálnak, forognak, hanem különféle látványos színpadi tánclépéseket is tudnak. Nem is volt Mehmednek baja a világgal, boldogan éldegélt, egészen addig, amíg a szultántól egy nap levelet nem kapott. Álmában sem merte volna gondolni, hogy egyszer majd az élete forog kockán a híres medvéi miatt..., de…minek is meséljem, lássuk mi is történt a szegény állatszelidítővel.

(Megjelenik Mehmed a ketrec előtt és a galamb, aki az egyik bokorra száll, csőrében egy szultáni levéltekercs, leejti a levelet. Az állatszelidítő felemeli)

Mehmed: Húha… rosszat sejtek. Ez a szultán levele. No, lássuk csak mi áll benne. (kibontja, és hangosan olvasni kezdi)

 „Én, a nagy Oszmán birodalom szultánja, elrendelem Mehmednek az állatszelidítőnek, hogy a holnapi napon Murád vezír látogatásának tiszteletére tartandó mulatságunkon előadásával erősítse meg birodalmunk jó hírnevét, ezért medvéjének táncoltatása mellett annak olvasása is bemutattassék. Elrendelem továbbá azt is, hogy Mehmed örökre tömlöcbe zárassék, amennyiben medvéje nem tudná bemutatni az olvasás fennkölt tudományát. Aláírás: Szelim a szultán” (ijedtében elejti a levelet)

Galamb: (a vállára száll) Úgy vélem rossz hír.

Mehmed: Jaj szegény fejemnek! Még hogy rossz? A legrosszabb! (a galamb a bokorra repül) Holnap estére legalább egy medvének olvasnia kell. Örök börtön vár rám, ha nem találok ki azonnal valamit. Jaj, jaj! Mit tegyek… mit tegyek? (vakargatja a fejét, kisiet a színről)

Galamb: Jó nagy gondban van szegény. Remélem sikerül feltalálnia magát. Én addig megviszem a hírt az udvarba…(kireppen)

 

(Szín: balról hatalmas cirkuszi sátor rajta felirat „CIRKUSZ”, háttérben csillagok lógnak. Jobbról a ketrec, háttérben néhány bokor, felettük szintén néhány csillag lóg. A medve a ketrec elé van kötve. Halkan brummog…)

(Megjelenik az állatszelidítő újra, kezében egy hatalmas könyv és egy kosár körte.)

Mehmed: Na te medve! Vagy megtanulsz olvasni, vagy vége az életemnek. (miközben beszél a könyv lapjai közé rakosgatja a gyümölcsöket)

Medve: Brumm, brumm.

Mehmed: (megfogja a könyvet, és a medve elé teszi) Remélem, jó illata van a körtének…(szimatol hangosan egy nagyot)… mert én érzem…No medve, akkor most mutasd csak meg, hogy mit tudsz!

Medve: Brumm, brumm. (szimatol és forgatni kezdi a lapokat)

Mehmed: Tyuhéj! Ez az! Na látod! Tudsz te olvasni! (örvendezik) Már azt hittem tömlöcbe zárnak, vége a világnak, de lám-lám egy ilyen okos medve, mint te hamar eltanulta a könyvforgatás tudományát. (megsimogatja a medve fejét)

Medve: Brumm, brumm, brumm. (mondja hálásan, miközben szimatol, eszegeti a körtét és lapozza a könyvet)

Mehmed: (elveszi a könyvet) Látom, jóllaktál. Aztán holnap is ügyes légy, mert a szultán nem épp a kegyelméről híres. Most hogy dolgunkat jól végeztük, térjünk nyugovóra. (kimegy, a medve, pedig eldől)

 

(Szín: balról hatalmas szultáni trónus, mellette egy másik. Egyikben Szelim a másikban Murád vezír ül, Hátterében a palota a következő felirattal „Sz. Palota.”. Jobbról a ketrec áll, háttérben sokadalom, tömegfigurák és felettük a nap ragyog. A medve a ketrecben ül. Halkan brummog… zsibongás zaja hallatszik a háttérből)

Murád: Remélem kedves barátom, nem csak hencegtél az olvasgató medvéddel, mert Allahra mondom, ha igen, akkor erszényed laposabb lesz száz török dénárral, de bizony még a hírneved is alább száll.

 

Szelim: (zavartan)Óh! Én aztán neeem! Nem szokásom nekem a dolgok felnagyítása. (mondja izgatottan, és a medve felé sandít. Belép Mehmed, hóna alatt a könyv, eléjük járul és meghajol)

 

Mehmed: Köszöntelek uralkodóm és köszöntelek hatalmas Murád vezír. Azért járulok elétek, hogy bemutathassam fenséges színetek előtt, miképpen tanítottam meg eme medvét olvasni. (a medve felé mutat).

 

Szultán: (izgatottan)Lássuk! (háttérből a zsibongás erősödik, kiabálják: lássuk! Lássuk! Az állatszelidítő a medvéhez lép és elé teszi a könyvet, ami üres. )

 

Medve: Brumm, brumm… brumm… (a medve izgatottan szimatolni kezd, majd mérgesen, dörmögve forgatni kezdi a könyvet. Forgatja, forgatja a lapokat egészen a könyv végéig. Mivel nem talál benne körtét, kérdőn néz az állatszelidítőre, aki mellette áll.)

Murád: (tátva maradt szájjal) Mit csinál ez?

Szelim: (hitetlenkedve) Nem megmondtam? (kacag) Láthatod, könyvet olvas a maga módján. Megnyertem a fogadást. (kinyújtja a kezét, amibe a vezír egy zacskót tesz, a zsibongás abbamarad. Szelim feláll a trónusról, int az állatszelidítőnek, aki elé járul)

 

Mehmed: (Meghajol) Parancsolj velem uram!

 

Szelim: Úgy vélem ez a száz dénár téged illet. (a zacskót átadja, újra zsibongás, „éljen a nagylelkű szultán! Éljen!” hallatszik a tömegből)

 

Mehmed: (a medvéhez lép, előhúz egy körtét a zsebéből és neki adja) Ez pedig a te jutalmad medvekoma. (a medve csámcsogva-brummogva falni kezd. Legördül a függöny)

Bábjátékos: (a függöny mögül) Halljátok? Még mindig milyen jó étvággyal eszik a medve? Úgy tűnik, ma mindenki elnyerte méltó jutalmát. Mehmed tömlöc helyett, gazdagabb lett száz dénárral, a medve koma is megtöltötte a pocakját. S bár a Murád vezír erszénye kicsit megcsappant, amiért ne aggódjatok, hiszen észre sem veszi a hiányát töménytelen kincsei között… de ami a legszebb, hogy ma még Szelim szultán is meggazdagodott.

 

No, nem pénzzel, mert azt ugye… továbbajándékozta, hanem találjátok ki mivel… Én tudom, két új képességgel, ami nem más, mint az igazságosság és az ajándékozás öröme.