Friss topikok

Linkblog

Még több állatos kitaláló

Katica?

 

Piros hátán, hét a petty
Vajon milyen bogár ez?

Pók koma?

Szép nagy hálót kötöget.
Vajon ő meg ki lehet?

Elefánt?

 
 
Hosszú ormány, szép nagy test.
Vajon milyen állat ez?
 
 

Oroszlán?

 
Állatoknak fejedelme.
Találd ki, hogy ki őkelme!
 
 
 
 

Apróságok törpikéknek:-)

Szem befogó
 
Tipi-topi, topogok.
Találd ki, hogy ki vagyok!

 

 

 

Az idő
 
Pörög, forog a világ,
Nappalok és éjszakák.
Nődögél az óvodás,
Így lesz gyorsan, iskolás.

 

 

 

Kerekes kiszámoló
 
Sze-ke-rem-nek ke-reke,
Jobbra fordul, úgy, mint te!
 
Megfordultál, úgy maradsz
Játékunkból, kimaradsz.
 
 
Katicás kiszámoló
 
Katicának hét pöttye.
Hátán csücsül örökre.
 
Megvan vajon mindegyik?
Kire hét jut, kiesik.
 
(Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét)

 

Mesék

2008.05.24. 18:09 Kürthy_2

Te segítenél?

 Kürthy Paula: A haspók medvék

 

Kerek erdő rejt egy helyet.
Elmondok egy mesét neked.
Fent az erdőn, tisztás mélyén,
Lakott Duci, medvenéném.
 
Piros tetős kicsi házban,
Nem éldegélt egymagában.
Vele lakott egy kismackó,
Kinek neve: Izgő-mozgó.
 
Hegyoldalban, barlangjában,
Balu, s neje voltak párban.
Balra, éppen Duci mellett,
Cifra tornya Jankónak lett.
 
Szomszédságban, még, más medvék,
Alkották a falu népét.
Velük történt ez az eset,
Hihetetlen, de megesett.
 
Erdő lombja lassan pergett,
Ducinéném gondolt egyet.
Kitervelte jó előre,
Felmennek a hegytetőre.
 
Elcsalja majd szomszédkomát,
Csapnak ott egy jó lakomát.
Szüretelnek, kicsit falnak,
Hangot adnak mackódalnak.
 
Eléneklik a sok strófát,
Mackóbocsok indulóját,
És ha elfogy majd a nóta,
Eszükbe jut egyéb móka.
 
Így indult a medvecsapat,
Faluban csak, Balu maradt.
Úgy tudom, hogy sokan voltak.
Útjuk alatt, már dúdoltak.
 
Aztán mentek-mendegéltek,
Míg a hegyre fel nem értek.
Ott, az ormon, felhők alatt,
Érett a sok finom falat.
 
Som és piros csipkebogyó,
Bokron bújó, jó mogyoró,
Szilvafákon magvaváló,
Alma, körte, mind kiváló.
 
Így jutottak el egy fáig,
Benne méz volt roskadásig.
Sűrű, sárga, finom, lépes,
Bendőjüknek mily fenséges!
 
Jankó ürült, kurjongatott.
Telt a hasa, úgy jól lakott.
Ducinéném hasonlón járt,
Falánkságtól mindene fájt.
 
Egyszer csak, egy nagyot néznek,
Mind híja van lépes méznek.
Elfogyott egy kosár alma,
Körte is, a legjobb fajta.
 
Csodálkoznak, és csak kérdik,
- Csak mi ettünk mindent végig?
Pedig látták, bocs is evett,
Egyet nem, hogy csipegetett.
 
Kevés almát, körtét, diót,
Párszem, apró szőlőbogyót.
Megmaradt így mértéktartó,
Gyomra sem volt éhes, korgó.
 
Meg is ijedt mikor látta,
Nem mozog a medvék lába.
Tanakodott, gondolkodott,
Megszeppenve imígy szólott:
 
- Segítség kell, gyors, hathatós,
- Orvos…, doktor… vagy egy tudós?
Éppen ezen, forgott agya,
Fülébe jut Duci szava.
 
- Indulj Mozgó, kérünk téged,
Hozzál nekünk segítséget!
- Tudjuk, messze van a falu,
S benne doktor úr, a Balu.
 
- Szánjuk-bánjuk, amit tettünk,
Lépes mézből annyit ettünk.
- Túl sok volt a jó falat…
Szavuk halkult, s elmaradt.
 
- Segíteni kell a bajon!
- Túl kell lenni már a jajon!
Nemcsak mondta, úgy is tette,
Szaladt lejtőn, majd fel, hegyre.
 
Rohant parton, árokszélen,
Végtelen nagy messzeségben.
Lábát szúrta csipkebokor,
Orrát csípte fojtón a por.
 
Közben egyre csak azt fújta,
- Barátoknak ez a dolga!
- Az is igaz, félek nagyon,
Pácban őket, nem hagyhatom!
 
- Balut gyorsan el kell érnem,
Segítséggel visszatérnem.
S már-már alig bírta lába,
Mégis beért a határba.
 
És hogy milyen a szerencse?
Ott állt éppen, Balu medve.
Kerítését támasztotta,
Látszott rajta, semmi dolga.
 
Meg is ijedt, száját tátja,
Ducit, mackóval nem látja.
Jankó sincs a közelében,
Mackó arca verítékben.
 
Megérezte, sürgős, eset.
Gyorsan indult, majd elesett.
Gyógyteáját összeszedte,
Rohant vele fel a hegyre.
 
Mackók, bíz még ott hevertek,
Ájulásból fel nem keltek.
Balu, tüstént sürgött-forgott,
Orra alatt sűrűn morgott.
 
- Szedte, vedte teremtette,
- Ördög bújt e kis medvékbe?
- Lám, csak nekem adnak gondot!
Mondott ilyet, és más dolgot.
 
Aztán, jobban lett a fejük,
Megint nem találták helyük.
Dalra fakadt minden haspók,
Dicsérték is Izgő-mozgót.
 
Szállt az ének, a szél fújta.
Hallgasd, hogyan szólt a nóta!
 
(Mackódal)
 
„Brumma-brumma ez a dalunk,
Amíg élünk meg nem halunk!
Izgő-mozgó a barátunk,
Tőle soha el nem válunk!
Bajában majd rátalálunk,
Neki mindent meghálálunk!”
 
Aztán, mikor befejezték,
Többször újra el is kezdték.
És mi lett a mese vége?
Menj hozzájuk, vendégségbe!
 
Elmesélik a hőstettet,
Azt, hogy néha mit kell tenned.
Mi a helyes, s helytelen.
Kit becsülj és kiket nem.
 
És bár tudnék még mesélni,
Neked kell ezt mind megélni.
Ezért, most itt abbahagyom,
Mese végét is leírom.
 
Így történt biz’ tisztás mélyén,
Ahol lakott Ducinéném,
És, mert jó ott minden medve,
Mindenkinek jó a kedve.
 
Éneklik a mackók dalát.
Főznek hozzá jó vacsorát.
Állj közéjük és meglátod,
Tucatszám lesz új barátod!
 
Itt a vége fuss el véle!
Minden jó, ha jó a vége!
 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekeknek.blog.hu/api/trackback/id/tr100485599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása