Történet: Mese a bátortalan kisnyúlról, aki fél óvodába menni, de egy varázsige erőt ad neki
Szereplők:
Ugri – a nyuszi
Uhu – a bölcs bagoly
Kár – a varjú
Mackó néni - óvónő
Kislány - valódi szereplő, nem báb
1. jelenet
Szin: Balról hatalmas tölgyfa, háttérben bokrok. Jobbról az erdei óvoda kertje, háttérben az óvoda egyszerű fából készült épülete „Erdei óvoda'' feirattal.)
(Ugri és Uhu a tölgyfa alatt.)
Ugri: Ugrik Ugri hopp! (Egyet ugrik előre.) Ugrik Ugri, hopp, hopp! (Kettőt ugrik hátra.)
Uhu: Ajaj! Csak nincs valami baj?
Ugri: Ááááh… neem, csak…, csak…ma különleges nap van, és egy kicsit félek.
Uhu: Fééélsz? No, de mitől?
Ugri: Ma megyek először óvodába és csupa rosszat hallottam. Tegnap azt mesélte a
varjú, hogy az óvoda nem a legjobb hely, főleg egy ilyen félős nyuszinak, mint én.
Uhu: Tényleg? És még mit mesélt? Elárulod?
Ugri: Azt, pontosan, hogy…(Elharapja a szót, mert odareppen a varjú.)
Kár: Kárrr! Kárrr! Jó reggelt az erdő népének, jó reggelt!
Uhu: Ugri egyszerre: Jó reggelt Kár.
Uhu: No, te csodavarjú, mivel riogatod Ugrit meg a leendő óvodásokat? Hadd halljam!
Kár: Még hogy ééén? Nahát! Én, csak a színtiszta igazat mondtam, ami imígyen szól:
(Köszörüli a torkát krákogva és belekezd.)
Ingyom-bingyom késő már.
Egy gyerek sincs majd ki vár!
Kicsúfolnak, jaj de kár!
Mondom én, a bölcs madár.
És, ha mindez nem elég,
tudnod kell, hogy nincs ebéd.
Sarokban van ott a vár.
Mondom én, a bölcs madár.
Kár…kár…kár! (Elszáll)
Uhu: No ilyet még sosem hallottam. Remélem ezt senki sem hiszi el? (Uhu a
gyerekekhez.) Ti sem ugye? Szerintetek sem adnak enni az óvodában? (Uhu
megvárja a választ, aztán,
amikor elhalkulnak, Ugri aprókat ugrik hátra, előre majd megáll. Reszket.)
Uhu: Ez a varjú, ez a varjú! (Vakargatja a fejét.) Na hiszen, még hogy bölcs! Inkább
rosszindulatú. Megint megijesztette Ugrit. Nézzétek, hogy ugrál itt összevissza!
Segítenem kell neki…, de mivel?...mivel is?...mivel is… ez az! (Homlokára csap, majd
lehajol és felvesz egy falevelet)
Ugri: Történt valami?
Uhu: Semmi…, semmi, csak tudnod kell, hogy a félelemnek is van ellenszere. Varázsigével
könnyen legyőzhető. Tudok is egy ilyen hókuszpókuszt. Még a nagyapám tanított
rá, aki hetedhét határon is túl híres volt a tudományáról. Érdekel?
Ugri: Igen, igen… És az segít?
Uhu: Hogy segít-e? De még mennyire! Csak tanuld meg, és mondogasd el jó sokszor!
Amikor az óvoda kapujába érsz, akkor hangosan ismételd újra. Hogy is van? No várj
csak! Khm..., khm…(Köszörüli a torkát.) Abrakadabra! Állj a sarkadra! Kis nyuszika
sosem fél, mert ő bátor kislegény!
Ugri: Köszönöm, hogy segítesz. Megyek is... (Mormolja.) Abrakadabra… Kicsit már érzem a
hatását. (Ugrik egyet előre, aztán ugrál az óvoda felé.)
Uhu: Sok szerencsét! (Felszáll az óvodaudvar fájára, onnan leskelődik.)
2. jelenet
(Ugri bátortalanul álldogál a kertkapuban, motyog. Nem mer a bejárati ajtóhoz menni. Bentről sustorgás, pusmus, készülődés zaja hallatszik.) (Berepül a varjú. Kár, köröz Ugri feje felett.)
Kár: Ha kedves az életed.
Lábad oda be ne tedd!
Kár…kár…kár! (Elszáll)
Uhu: Már megint ez a varjú! Csak nem hagyja abba a piszkálódást! (Ugri egyet ugrik hátra
és akadozva beszélni kezd.)
Ugri: Nem kell félni, hiszen a varázsige segít, azt kell mondogatni… szóval… Ab-ra-ka-dab-
ra! Állj a sar-kad-ra! (Előreugrik.) Megjegyzem, ha a bagoly mondja, úgy is van: „Kis
nyuszika sosem fél.” (Előreugrik.) „mert ő bátor kislegény!” (Az ajtóhoz ér.
Tétovázva szól a közönséghez.) Bemenjek? (Amikor elhalkulnak, folytatja.) Már
majdnem egészen felbátorodtam, persze azért varázsige nélkül nem hiszem, hogy
menne…, el is ismételem gyorsan. (Egy szuszra) „Kis nyuszika sosem fél, mert ő
bátor kislegény!”
(Kilép Mackó néni.)
Mackó néni: Brumma, brumma, jó reggelt! Ej, de bátor nyuszi vagy, hogy így egyedül
jöttél!
Ugri: (Hitetlenkedve.) Hogy… ééén?
Mackó néni: Te bizony! Már nagyon vártunk! Gyere beljebb! (Bemennek, az ajtó
becsukódik. Uhu leszáll a fáról.)
Uhu: Lám-lám…, tényleg, milyen bátor lett Ugri. Látjátok, mire jó egy jó varázsige? De
mitől is kellene félnie? (Táncolni kezd, énekel.) Mert…
Óvodába járni jó,
Hali halihó!
Gyerekekkel játszani,
Hű de csuda jó!
Csiribá és csiribú.
Ne légy szomorú!
Rosszkedv tűnjön gyorsan el.
Szálljon el a bú!
Búslakodni mindig kár…(Abbahagyja az éneket.) No, de Hol a vészmadár? (A gyerekekhez.) Tényleg, hol a varjú? Elszállt? Akkor bizony nekem is mennem kell, hogy megleckéztessem ezt a nagyszájú, fecsegő madarat. (Repül kifelé, fennhangon folytatja.) Gyere csak te varjú! (Hadonászik.) Hadd tapasszam be a csőrödet! (Kirepül.)
(A függöny mögül egy toll repül be.)
Kár: Kárr, kárr… Jaj! Jaj, jaj de kár…!
(Egyszer csak csend lesz. Kár előkerül beragasztott csőrrel, és egy bokorra száll,
utána Uhu, aki bólogat. Bejön mindegyik szereplő.)
Kislány: (Előjön a függöny mögül)
Na, ezt aztán jól megkapta!
Csőre most már betapasztva!
Ha a bagoly varjú volna.
A mesém még tartott volna.
Ez a mesém, itt a vége.
Hogyha tetszett fuss el véle.
És, ha jó volt, tapsolj nekünk!
Énekeld a refrént velünk!
(Énekelni kezd.)
Óvodába járni jó,
Hali halihó!
Gyerekekkel játszani,
Hű de csuda jó!
Csiribá és csiribú.
Ne légy szomorú!
Rosszkedv tűnjön gyorsan el.
Szálljon el a bú!
(Függöny.)
VÉGE.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.