Kürthy Paula: Anyák napjára
Napok óta lázban égek.
Miként köszöntselek téged.
Jártam, keltem, nézegettem,
Ajándékom, míg megleltem.
Vadvirágos tarka rét,
Mondok Neked egy mesét.
Hegyen voltam, völgyön túl.
Kicsi malac ahol túr.
Ahogy léptem, lépegettem,
Napsugarat nézegettem.
Furcsán hívott, szólt hozzám,
Átkarolt és nézett rám.
Azt susogta: „vigyél el,
Anyukádnak csak ez kell.
Csokorba font szeretet,
Odaadom most neked.
Annak van egy kis virága,
Kösd össze egy bokrétába!
Nyújtsd át neki kedvesen!
Annak híja ne legyen!”
Aztán a nap köddé vált.
Fényre éj jött, és elszállt.
S eljött immár ez a nap.
Kicsi csokor itt maradt.
Kérlek, nyújtsd ki most kezed!
Fordítsd felém tenyered!
Anyák napja fényes legyen,
Ajándékom beleteszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.